Egyeseknek színtiszta szórakozás, másoknak véresen komoly sport, és van, akiknek milliárdos üzlet – röviden így foglalható össze a szörfözés jelenlegi helyzete a világban. Kevesen tudják, hogy néhány száz évvel ezelőtt egy nép teljes kultúráját meghatározta e sportág: központi szerepet játszott a társadalmi hierarchia kialakulásában, a vallásban és a művészetben egyaránt.

képgaléria

A szörfözés története több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. A csendes-óceáni szigetvilág őslakosai már jóval időszámításunk előtt deszkákkal közlekedtek a tengeren, a sportág őshazájának azonban Hawaiit tartják, lévén mintegy ezer évvel ezelőtt a szigetcsoport lakói fejlesztették tökélyre a hullámok meglovaglását. A szórakozásból rövidesen tradíció vált, és mire az 1700-as évek végén az első európai ember kikötött Hawaii partjainál, addigra a szörf már központi szerepet töltött be a helyi kultúrában. Tradicionálisan a királyok és a társadalmi ranglétra tetején állók voltak a legügyesebb deszkások, az uralkodók bámulatos szörftudásukkal bizonyították, hogy alkalmasak feladatukra. Könnyű volt nekik, hisz’ kiváltságosak voltak: ők birtokolták a legjobb partszakaszokat, a leghosszabb és legjobb anyagból készült deszkákat és nekik volt a legtöbb idejük művészi szintre fejleszteni tudásukat. Miután 1779-ben James Cook kapitányt megölték és feldarabolták a hawaii őslakosok, a brit felfedező főhadnagya, Jackson Crane vetette papírra a bennszülöttek különös időtöltésének pontos leírását – ez az első írásos emlék a hullámlovaglásról. 

A hawaii kultúrát hamarosan lerombolta a civilizáció. A hanyatlás – és a misszionáriusok szigora – a helyiek szörfözési kedvére sem volt jó hatással. A letűnt korok sportja Jack London segítségével jutott el az Egyesült Államokba, az amerikai írót már első hawaii látogatása során lenyűgözte a szörf, lelkes amatőrként maga is gyakran vette fel a harcot a hullámokkal. London az 1900-as évek elején ismerte meg az addigra már elfeledett sportág két nagymesterét, George Freeth-t (akit később csak úgy ismertek: az ember, aki vízen jár) és Duke Kahanamokut, majd gondoskodott róla, hogy néhány bemutató erejéig eljussanak Kaliforniába, és széles körben terjesszék e „csodálatos művészetet”.

képgaléria

Az áttörést a filmművészet, pontosabban két kultuszfilmmé vált alkotás, a Gridget és az Endless Summer hozta meg a hatvanas években: ezek sikere után már senki sem tekintett furcsán a térdnadrágos, deszkás fiúkra a parton, inkább mindenki őket akarta utánozni. Egy egész szubkultúra nőtte ki magát a semmiből, a szörf hamarosan már nemcsak egy sport volt, hanem új életforma, aminek hirtelen mindenki a részesévé akart válni. Innen már nem volt visszaút: a média nem tehetett mást, felkapta a hullámlovaglást, amely bő negyven év alatt többet fejlődött, mint az azt megelőző kétszáz évben. Sokak szerint éppen az egyre növekvő érdeklődés tette tönkre a hawaiiak örökségét: a kilencvenes évektől professzionális alapokra helyezték a sportágat, milliárdos üzlet épült ki köré, folyamatosan formálva-változtatva azt, ami annakidején Hawaiion évszázadokig szent volt és sérthetetlen. 

A hullámlovaglás körül kialakult szubkultúra a hatvanas években érte el csúcspontját, de a mai napig jelen van szinte minden művészeti ágban, beszivárgott a divatba, a zenébe, az irodalomba, a kultúra majd’ minden szegletébe. Inspirálta minden idők egyik legnagyobb popzenekarát, a Beach Boyst, és olyan újkori sikerfilmeket ihletett meg, mint a Holtpont, de a legpopulárisabb irányzatok is előszeretettel használták fel, gondoljunk csak a Baywatchra. 

Bokor Péter