A XV. századra teszik annak az abesszíniai (etióp) kecske- (más források szerint teve- vagy juh-) pásztornak a történetét, aki felfedezte a kávé növényt. Kecskéi szinte megkergültek annak lelegelése után, így a pásztor első dolga másnap az volt, hogy a közeli kolostorba sietett, és az ott élő szent derviseket hívta segítségül. A helyszín alapos átvizsgálása után kiderült, hogy az állatok valamilyen cserjéről piros bogyókat lakmároztak. Egyesek szerint a szerzetesek tűzbe vetették a piros bogyókat, mert az ördög művének tekintették őket, de amikor megérezték a fenséges pörkölt kávé illatát, megváltoztatták véleményüket. Mások szerint már aznap este maguk is fogyasztottak belőle, és örömmel nyugtázták, hogy ettől kezdve nem alusszák át az éjjeli ájtatosságot, a kávélevél rágcsálása élénkítően hat az ő áldásos tevékenységükre is. De azzal senki nem számolt, hogy ennek az enyhe drognak a használatával és élvezetével tömegkultúrát teremtenek világszerte.

A fotográfia megszületésének első pillanataitól kezdve létezik aktfényképezés is. Az ok sokrétű: szeretünk gyönyörködni, megismerni a testet, szeretünk megfigyelni, néha megfigyeltnek lenni. De ne is kanyarodjunk vissza ilyen régre, inkább csak néhány évtizedet tekintsünk át röviden: mit is láthattunk Magyarországon? Ha feltúrjuk a gyújtósnak elrakott naptárakat, magazinokat, plakátokat, láthatjuk, a nyolcvanas évek kedvesen erotikus naptárai sokak tetszését elnyerték. Nem is volt érdekes, hogy éppen egy videoton számítógépet reklámoz a bikinis hölgy vagy a Skála leértékelését hirdeti két „peckes” bikinis lány a Balatonnál. Kitörölhetetlenek emlékünkből az elmúlt évtizedek aktnaptárai is, melyeket szinte kivétel nélkül autószerelő műhelyek falára szántak. (Tényleg, valaki tudja, miért elengedhetetlenek a cicik a műhelyek enteriőrjéből?)